Kozármisleny két kisebb településből: Kiskozár és Misleny egyesüléséből 1928-ban alakult. Kiskozár neve az írott forrásokban az 1332-1335 közötti pápai tizedjegyzékben bukkant fel először Kosar alakban. Misleny neve egy 1266-ból származó okiratban olvasható először Myslen néven. A környék jelentős szerepet játszott Baranya vármegye kialakulásában. Két jelentősebb várispánság létezett, középpontjukban a földvárral: az egyik a baranyavári , a másik a koaszti, melynek központja Kozármisleny és Nagykozár környéke volt.. E két várispánság területe adta Baranya vármegye első kezdeményét.

Kiskozár a török uralom idején folyamatosan lakott hely volt. A XII. majd a XVIII. sz.-ban a magyar lakosság mellé időnként délszláv családok érkeztek, akik egy idő múlva részben elköltöztek, részben beolvadtak a helyi lakosok közé. 1760 körül németek érkeztek a faluba, és a múlt század közepére már német többségűvé vált. Misleny a török hódoltság alatt is lakott hely volt, a XVII. sz. végén és a XVIII. sz. elején magyarok és katolikus délszlávok lakták. A Rákóczi szabadságharcot követően lakói magyarok voltak. A falu római katolikus templomát 1971-ben szentelték, benne Skócia Szent Margit szobra látható. A község új, római katolikus zárdatemploma az Assisi Szent Ferenc betegápoló nővérek tulajdona. Építése 1993-ban kezdődött , majd 1997. március 31-én Flüe-i Szent Miklós (Ruder Klaus Svájc védőszentje) tiszeteletére szentelték. A templom épületét Vincze Ottó, fiatal pécsi építész tervezte. Jelenleg Kozármisleny teljes infrastruktúrával rendelkező dinamikusan fejlődő település.

Kozármisleny gyors fejlődése lényegében az 1960-as évek második felében indult meg. Az 1970-es években Pécs új kertes, családiházas peremtelepülésének tekintették. Az 1970-es népszámláláskor az új lakótelepnek 450 lakosa volt, 1977-ben már mintegy ezer fő élt itt, önmagában jóval több, mint Baranya megye aprófalvaiban és valamivel több, mint az "aranyfalu" belterületének egész lakossága. 1944-ig a lakosság javarészt mezőgazdasággal foglalkozott, az 1960-as, 1970-es években jórészt pécsi üzemekben, gyárakban dolgozott. A község lakosságának létszáma 1970 óta több, mint 1500 fővel emelkedett és ez a gyors, Baranya megyében egyedülálló gyors népességnövekedés napjainkban is tart. Ennek elsőrendű oka a pécsiek kiköltözése a lakótelepi, sűrű népességű környezetből csendesebb, családiházas, kiskertes övezetbe. Bár a település saját intézményein túl helyben munkát nem tud biztosítani, az emberek megélhetése Pécs közelsége miatt, munkaerőfelszívó hatása következtében biztosított.

A község korfája a fiatalság képét mutatja. Ezt bizonyítja, hogy a lakosságon belül a 0-17 évesek száma 899 fő, a 20-30- év közöttieké 562 fő, a 30-60 év közöttieké 1719 fő, a 60 év felettieké pedig 442 fő. Az inaktív népesség száma 1341 fő. A munkaképes-korú lakosságot figyelembe véve Kozármislenyben a munkanélküliségi ráta jóval az országos, valamint a baranyai átlag alatt van, jelenleg 6,1%. Ez a munkanélküliség 1990 után alakult ki, mégpedig a pécsi gyárak, üzemek, vállalatok átalakulása, több esetben megszűnése következtében.

A mezőgazdasági termelőszövetkezet a területen megszűnt. A földek teljes egészében kárpótlás és részarány formájában magántulajdonba kerültek. Nem jellemző a földtulajdonosokra, hogy bérbe adják földjeiket, hanem igyekeznek saját maguk megművelni. A község külterületén a termelőszövetkezetnek volt lakatosüzeme és faipari üzeme, amelyeket vállalkozások vettek át.

Kozármisleny egy kis túlzással vállalkozó községnek is tekinthető. Igen sok gazdasági társaság és egyéni vállalkozó dolgozik a településen. A vállalkozások ilyen számú megalakulását nemcsak a gazdasági környezet, vagy a gazdasági viszonyok determinálták. Támogatja és segíti őket a helyi önkormányzat is. Erre jellemző és az önkormányzatnak a vállalkozásokhoz való viszonyát is mutatja, hogy a kozármislenyi székhelyű, vagy telephelyű vállalkozások a községtől 25 éves adómentességet kaptak. A nyilvántartott egyéni vállalkozók száma 268.