|
A Nagykanizsa-Gyékényes-Barcs vasútvonal mentén fekvő, a horvát-magyar közúti határátkelőhellyel rendelkező nagyközség a történelmi múltban is mindig jelentős település volt. 1406-ban a berzencei Lorántfiak új adománylevelet kaptak a helységre, amely vámhely is volt. A török hódoltság idején – földrajzi fekvése miatt – megnőtt a jelentőssége. Járási székhely lett, és várát megerősítették, amely többször cserélt gazdát, míg 1690-ben a törökök végleg elhagyták. 1760-67 között gróf Niczky György barokk stílusú templomot építtetett, melynek oltárképeit id. Dorffmaister István festette. A 18. század végén több forrás mezővárosként említi. Lakossága 1600 fő körül volt. 1758. április 10-ére országos vásár tartására kapott szabadalmat. A település mai gazdasági életében jelentős a kishatármenti keresdelem és vendéglátás.
|
