|
A város Debrecentől északnyugatra 40 km-re fekszik , tőle nyugatra halad a Keleti- főcsatorna. A honfoglalás után alig néhány emberöltővel már saját temploma volt az ittlakóknak. A tatárjárás hatalmas pusztítással az akkor Nánásmonostoraként ismert települést templomával együtt rombolta le. A XVI. századig közepes jobbágyfalu volt, néhány ezer fő lakóval. A város hajdútörténelme Bocskai István erdélyi fejedelem nemes tettétől datálódik, aki hűséges katonáinak 1605-ben kollektív nemesi kiváltságot és végleges letelepülési lehetőséget adott a környékbeli hat ún. öreg hajdúvárossal együtt. A város címerében ez az esemény elevenedik meg. A pásztori város mezőgazdasági jellege a mai napig is meghatározó. A századfordulón fejlődésnek indult az ipar, mára több jelentős üzem működik itt. A település szerkezete eredeti formáját őrzi. Az ún. napszerkezetet tükröző főtéren a hagyományos és modern épületek harmonikus egysége látható. A városban több régi parasztporta és polgárház látható, a templomtoronytól nyugatra, a Hunyadi u. 21. sz. alatt a paraszti építészet tájházremeke látogatható.
A klssszicista református templom jellegénél és tömegénél fogva a főtér és környéke meghatározó épülete. A múlt század végéig várfalszerű téglaerődítmény vette körül az épületet, a18. században nyerte el mai formáját, erdélyi jellegű copf stíllusú toronyával. A fétéren - az egykori piactéren - áll a Városháza századfordulón épült épülete, elötte hazánk egyik legszebb Kossut-szobrával. A Művelődési Központ patinás épülete a múlt század végén szállodának épült. 1988-ban színháztermet is magában foglaló épületszárnnyal bővült. 1958-ban 1019 m mélyről tört fel a 67 C-os gyógyvíz, a városi strandfürdőben úszó-, gyógy- és lubickoló medencék működnek, mellette sátras kempingezési lehetőséggel.
|
