|
Határában, a Kurca mentén a kőkorszaktól kezdődően maradtak fönn jelentős régészeti emlékek, a népvándorlás kora különösen gazdag. A honfoglaláskor Ond vezér népének része szállta meg a kiemelkedő földhátakat, melyeket a tatárjárás után dunántúli telepesekkel népesítettek be. Az elsőként 1332-ben említett Scenthus (Szentes) a török időket menekülések segítségével élte túl. 1546-ban jelölik először mezővárosként.
A gróf Károlyi-családtól 1836-ban megváltotta magát; 1848-ban rendezett tanácsú város címet kapott. 1849 februárjában Damjanich főhadiszállása, a kiegyezés után - országszerte egyedülállóan - minden 48-as honvédnek házhelyet adományoztak. Földnélküli lakossága kubikosként vette ki részét a Tisza szabályozásából. 1878-1950 között megyeszékhely volt.
A volt megyeháza mellett fúrták az Alföld harmadik ártézi kútját 1885-ben. Az alföldi városok -közül elsőként itt épült városi gőz- és kádfürdő 1868-ban, mellé 1893-ban készítették el a ma is üzemelő uszodát. A kicsi termálfürdő 1963 óta működik. Szentes határának vízi világa a vízi sportok kedvelőinek paradicsoma
Szarvas felé vezető út mentén látható az 1138-ban Ecer-ként említett Ecser falu 15. századi gótikus templomának romja; a falut 1566-ban tették a tatárok egyszer s mindenkorra pusztává.
Az I. világháborúban elesett mintegy ezer szentesi hős tiszteletére ültették a város északnyugati részén a Hősök-ligetének fáit. A cserebökényi puszta természetvédelmi terület. Kiemelkedő jelentőségű a szentesi termőtáj zöldségkertészete és primőrtermesztése. A dél-alföldi régió számára a 240 m magas tv-adótorony sugároz.
|
