|
A megyei jogú város az ország dél-nyugati részén, a Principális völgyében fekszik. A település nevének írásos említése 1245-ben: Knysa, 1757-ben:Nagy-Kanisa. A város területén ősidőkre visszamenően megtalálhatók a letelepedő ember nyomai. A XIV. században mezőváros kiváltságokkal rendelkezett, vára a török hódoltság korában Szigetvár mellett a Délvidék legfőbb erőssége volt. Nagykanizsa a XVIII. században virágzó kereskedelmi központként volt ismeretes. A gazdasági és polgári fejlődésnek az első világháború vetett véget, Nagykanizsa elszigetelődött, piacait elveszítette. Nagykanizsán az olajiparnak nemcsak nagy hagyománya, de fejlett kultusza is van. A város mai életének az olajos cégek elengedhetetlenül fontos gazdasági szereplői. Nagykanizsa fejlesztési elképzeléseinek központi eleme ma is a kereskedelem. A tervek között szerepel egy nemzetközi kereskedelmi központ, zöldövezeti bevásárlóközpontok, kamionterminál, raktárbázis, vasúti átrakóállomás valamint egy nagybani piac építése. A város lakosainak száma 1996. jan. 1-én 55.624. A város infrastruktúrája kiépített. A hírközlésben ugrásszerű javulást hozott az új telefonközpont üzembe állítása 1994-ben. Nagykanizsa a Balaton, s a gyógyvízek közelségének ill. a kitűnő vadászati lehetőségeknek köszönhetően turisztikailag is jelentős település a térségben. A város legnépszerűbb kirándulóhelye a 40 hektáros sportolásra is alkalmas Csónakázó-tó.
|
