|
1093-ban már nevén említi egy oklevél. A Tatai-medence névadó települése szinte minden előző emberi kultúra nyomait őrzi, ami feltehetőén kedvező fekvésének, földrajzi-természeti adottságainak, nem utolsósorban vizeinek köszönhető. A város születése egy a területén főlépített bencés apátságnak köszönhető, majd a 14. században fölëpült vízivár gyakorol hatást a településfejlődésre. A királyak különösen kedvelték a várost, Károly Róbert, Zsigmond után Mátyás is rendszeres lakója lett a várnak. A várat a 18. században barokk ízlés szerint, később a romantika stilusjegyeinek megfelelően épitették át, benne ma gazdag múzeumi anyag látható. Tata jellegzetessége volt számos hőforrása, amelyek reszben tavait táplálták, részben az erre épülo malomipar virágzását tették lehetóvé. A város mai képét az Esterházyak udvari épitésze, Fellner Jakab keze nyomán alakították ki a pallérok: a barokkos városkép számtalan ellemző, „Esterházy-sárgában“ tündöklő epülete mind megtekintésre érdemes. Ilyen a kastély vagy a templomok, az angolpark kiskastélya. A Miklós-malom vagy a képeslapokon gyakran feltúnő, fazsindely-boritású óratorony a város ismert szimbolumai. A városképet meghatározza az Öreg-tó és a Cseke-tó, partján a műromokkal. Megtekintésre érdemes gyűjtemény a görög-római szobormásolatok múzeuma, a nemet nemzetiségi muzeum, a párját ritkító geologiai bemutatóterület. A városhoz tartozó Agostyán arborétumában tűlevelű fafajok különleges gyűjteménye látható a Bocsájtó-völgyben.
|
